Egyedi tervezésű táskája ma már bárkinek lehet, aki bemegy egy designboltba, és megveszi a kedvére valót, de óriási különbség van az egyedi és a saját között. Ha pedig valakinek nem elég a tudat, hogy a drágán vett tatyója biztos nem jön szembe vele a körúton, hanem olyasmit keres, ami még ennél is többet jelent számára – hát, legfeljebb varrhat magának, vágnánk rá gyorsan. De a többség mégis jobban jár, ha a Pistol Pete-hez fordul kívánságával: Bandula Aranka táskái ugyanis bármilyen dédelgetett vágynak eleget tesznek, legyen az egy meghatározott szövet, forma, macskaminta vagy Kassák-idézet cirill betűkkel – ezekre is volt már példa.

Ari 16 évesen kezdett el varrni, akkor még anyukája otthoni varrógépén, amit kísérletezései során csakhamar haza is vágott. De szükség volt erre az áldozatra, hiszen amit szeret az ember, azt csinálja, és nem hagyja, hogy a kezdeti akadályok eltántorítsák. Sok év elteltével pedig az elhalálozott gép is büszke lenne rá, hiszen ő ma már a varrásból él, sokan ismerik, és egyre többen keresik fel speciális elképzeléseikkel, amik gyakran még ütősebbek is lesznek, mint ahogy azt a megrendelő elképzelte.

“Azt hiszem, itthon máig kuriózum, hogy akármilyen kívánsággal lehet hozzám fordulni, azt teljesítem. Ez számomra is nagyon izgalmas, mert állandóan inspirálnak a vevőim, mindig új kihívás elé állítanak, és a jövendőbeli táskatulajdonosokat is örömmel tölti el, hogy olyasmit viselhetnek, aminek az elkészülésében ők is szerepet vállaltak, sőt, az ő ötletükön alapszik. Igaz, volt olyan, aki fröccsöntött koffert rendelt tőlem, amit fröccsöntő hiányában nyilván nem tudtam vállalni, de technikai kereteim belül nagyjából mindenre megtalálom a megoldást, és éppen ezért nem válik soha unalmassá ez a munka” – meséli.

Aranka koncentráció közben

Persze megvannak neki is a bejáratott és népszerű formái, például a nagyon praktikus, mégis csinos, lehajtható tetejű táska – ami lehet elegáns, de felhajtva akár egy nagy piaci bevásárlás is belefér -, mint ahogy a jól bevált szövetei is.

Ezek kombinációi azonban vég nélküliek, arról nem beszélve, hogy ha az adott elemekből összeválogatjuk az alapot, a díszítés már teljesen ránk van bízva. “Az első egyedi rendelésem egy kedves hölgytől jött, aki a férjét akarta meglepni egy Space Invaderses táskával. Akkor meglepett az ötlet, de rögtön nekiálltam a neten kis pixeles figurákat keresni, amik alapján megvarrtam a mintát. Tulajdonképpen azóta készítek személyre szóló táskákat rendelés után” – meséli Ari, aki ma már négy-ötszáz táskát tudhat maga után.

A felhasznált anyagok jórészt szlovén és spanyol bútorszövetek, de persze az újrahasznosítás szelleme nála is visszhangra talált. Postazsák, MÁV-függöny, régi, nagymamától örökölt matyó mintás terítők vagy párnahuzatok, de akár egykori kedvenc ingek vagy szoknyák is szolgálhatnak alapanyagul, ha a megrendelő úgy kívánja. “Az első postazsákot, amit felhasználtam, találtam, azóta rendszeresen rendelek belőle, kávés zsákot pedig a szemközti kávéforgalmazótól szerzek. A matyó mintás örökségeket is nagyon szeretem, mert amikor belőlük varrok, azt érzem, hogy nem egyedül dolgozom, hanem valaki másnak a kézimunkája is új életre kel. Volt egy lány, aki elhozta nekem a nagymamája kézzel hímzett párnahuzatát, és az abból varrt táskát egy vadidegen meg akarta venni a vonaton. Persze nem ment bele, de akkor is mindkettőnknek jól esett a dolog.

Ami az eladást illeti, sok évbe telt ugyan, de a Pistol Pete-nek – vagy ahogy Ari nevezi, Pityunak – kialakult egy olyan szájról szájra terjedő jóhíre, ami nem igényel designboltokat vagy webshopokat. És ez nem csak az irreális árrés, de a személyesség miatt is fontos. “Én nem rendezkedhetek be tömeggyártásra, mert hiába tetszik másnak is az a pingvines vagy Doorsos táska, amit felrakok a Facebookra, az egyvalaki kívánsága szerint készült. Persze vannak egyszerűbb fazonok, amiket bármikor lehet rendelni tőlem, de nekem és a megrendelőnek is többet ad, ha a végeredményben van valami személyes adalék.